Számos alkalommal láttam már ezt a filmet, és nagy kedvencemmé vált. Ehhez képest némi segítségre volt szükségem ahhoz, hogy valóban megértsem a lényegét. Tetszett a képi világa, az egyszerűsége és a megdöbbentő végkifejlete. Ám akkor még nem állt össze bennem, hogy valójában mit is szimbolizál a történet. Tulajdonképpen egy véletlen folytán hallottam egy értelmezést a filmről, ami arra ösztönzött, hogy újra megnézzem.
Ez az értelmezés csupán annyi volt, hogy a film az életet ábrázolja, a kocka pedig a mi világunkat jelképezi.
A film egy szem közeli képével indul
Ez a kép szimbolizálhatja a születést, de akár az öntudatra ébredést is, azt a pillanatot, amikor az ember ráeszmél, hogy létezik a világban. A szem tulajdonosa alig öt percet tölt a kockában, ami meglehetősen jól illeszkedik ahhoz, amit a későbbiekben kifejteni szándékozom.
De mi is valójában a Kocka a fizikai valóságában?
Ez egy száznegyvenöt méter oldalhosszúságú építmény, amely több ezer szobányi kockát rejt magában. Ha jól emlékszem, egy élén huszonhat ilyen kisebb kocka található, ami huszonhat a harmadikon, azaz 17 576 szobát jelent.
A szereplők mind különböző módon kerülnek egy ilyen szobába. Ennek részletezésére itt nem térnék ki, mivel kevésbé lényeges, de mindegyikük bekerülése azt szimbolizálja, hogy valamilyen úton-módon mi is beleszületünk a világba, öntudatra ébredünk benne. Ezek a szereplők aztán találkoznak egymással, elkezdődik az interakció, elindul az élet, és kialakul egyfajta társadalom. A filmben minden szereplő egy-egy fogalom vagy jelenség metaforája, de erre hamarosan visszatérek.
Azonban ahogy az élet sem egyszerű, úgy a lét a kockában sem az. Ezek a szobák átjárhatóak, egy csapóajtón keresztül lehet egyikből a másikba jutni, de óvatosnak kell lenni, mert egyes szobák nem csupán üres terek, hanem halálos csapdák. Különféle szenzorok érzékelik az emberi jelenlétet, és bizonyos szobák megölik a belépőket.
Ez a film alaphelyzete.
Az Élet, a Világmindenség meg Minden
Bár nem nevezném meg a konkrét művet, a két alkotás – pontosabban a regény, amire utalok – bizonyos szempontból rezonál egymásra. A Galaxis Útikalauz Stopposoknak (na tessék, csak kimondtam) egy abszurd komédia, míg a Kocka egy dráma, méghozzá egzisztencialista dráma. Mindkettő az élet értelmével foglalkozik, bár az utóbbi inkább az élet működését vizsgálja egy sajátos nézőpontból. Ezt a legszemléletesebben a szereplőkön keresztül tudom bemutatni.
Alderson
Ő az első szereplő, aki feltűnik, és hamarosan el is tűnik a filmből. Számomra az élet megjelenését reprezentálja a kockában. És ahogy az élet is – értsd: az élőlények – botladozva indul a világban, úgy Alderson is váratlanul és gyorsan meghal.
Rennes
Ő a rafkós. Aki már számos börtönből megszökött, és ösztönösen megérzi, hogy egy adott szoba veszélyes-e vagy sem. Az ilyen emberek mindenhol és mindig jelen vannak, és valamilyen módon szükségesek az élet működéséhez, hiszen a legnehezebb körülmények között is feltalálják magukat. Az élet egészének szempontjából szükség van rájuk. Ám önmagukban nem elegek, és az önhittség, a túlzott önbizalom – ahogy a filmben is láthatjuk – a vesztüket okozhatja.
Holloway
Az egyik legszimpatikusabb karakter, az altruista. Ő az, aki bármikor és bármilyen körülmények között képes feláldozni magát másokért, és az áldozata elengedhetetlen az élet előrehaladásához. Szükség van az önzetlenségére, ugyanakkor önmagában gyenge és cselekvésképtelen. Mások nélkül nem tud érvényesülni, és az élete sem nyer igazi értelmet embertársai nélkül.
Leaven
A tudomány képviselője. Nyilvánvaló, hogy nélküle nincs valódi haladás, ő az élet és az emberiség egyik legfőbb mozgatórugója. Ő fejti meg a kockáról kockára történő haladás logikáját a matematika segítségével. Ő az, aki meg tudja állapítani, hogy melyik kocka rejt veszélyt és melyik nem, és végső soron általa válik világossá az is, hogy mit kell tenniük a kijutáshoz.
Quentin
Eleinte vezető szerepben tűnik fel, de hamar megmutatkozik romlottsága, hatalomvágya és diktatórikus hajlama. Ő az a fajta ember, aki az erőszaktól sem riad vissza. Aligha szorul magyarázatra, hogy a társadalom melyik rétegét képviseli. Mindazonáltal ő az, aki összefogja az előrehaladás munkáját, és bár a működése visszatetsző lehet, sok szempontból nélkülözhetetlen.
Worth
Ő a "senki", az átlagember. Pont olyan, mint mi vagyunk vagy bárki más. Akármelyikünk lehetne. Természetesen az élet alapvető része, ő biztosítja a folytonosságot. Karaktere azonban nem ilyen egyszerű – ahogy egyikünké sem –, képes a nyitottságra, a fejlődésre, és nem utolsósorban a lázadásra is - és nem csak akkor, ha sarokba szorítják: az ő lázadása fogja elpusztítani a diktátort.
Kazan
Őt hagytam a végére, mert véleményem szerint ő a legérdekesebb az összes karakter közül, legalábbis ennek az értelmezésnek a szempontjából. Ő ugyanis autista. És mint ilyen, a természet látszólagos mellékterméke, "selejt", ha úgy tetszik. Legalábbis béka perspektívából nézve. De a film egészét, annak az életre való kivetítését tekintve máris látható, hogy valójában ő az, akinek lehetősége van az életet továbbvinni. Ő a véletlen - szerencse vagy szerencsétlenség (ahogy tetszik) - az életben. Ő az, aki mutálódott, és csak a környezetén múlik, hogy életképes marad-e. Ha a mutáció során kialakult képessége előnyt jelent az adott környezetben, akkor ő a túlélő.
A film végkicsengése
Egyedül Kazan marad életben. Mégpedig azért, mert az autizmussal járó különleges képessége, amellyel hatalmas számokkal képes műveleteket végezni, lehetővé teszi a tudomány képviselője számára, hogy megtalálja a kockából kivezető utat. A többiek is a segítségére vannak: a diktatórikus hajlamú Quentin menedzseli a folyamat egy részét, az átlagember Worth ha kell mellé áll, és Holloway altruista szerepe is nyilvánvaló. Így vagy úgy, akarva vagy akaratlanul mindannyian segítik őt, és ő van a legkevésbé kitéve a többiek veszélyének – pontosabban mindig akad, aki megvédje őt. Ő van a legkedvezőbb helyzetben, az élet, az evolúció az ő malmára hajtja a vizet.
A film vége szimbolikus
Egyedül az autista fiú, Kazan jut ki a kockából. Még mi nézők nem láthatjuk, mi vár rá odakint, csupán egy hatalmas fényességet érzékelünk. Egyedül az evolúció különleges terméke, az autista fiú láthatja meg, mi van a kockán túl, azaz mi az élet igazi értelme, vagy éppen mi a megváltás.
Alternatív értelmezés
A film végi fényesség akár a halált is szimbolizálhatja. Milyen megrázó, nihilista befejezés értelmezés ez: az autista fiú, mint az evolúció utolsó ága, szintén halálra van ítélve, akárcsak a többiek vagy akár mint mi mindannyian. Csendesen átsétál a kockából – az életből – a halálba. És nincs tovább. Vagy legalábbis mi nem tudjuk meg, mi következik utána.
Mindenképpen borzongató befejezés.
Apró hiányérzet
Utólag átgondolva talán nem lett volna idegen a filmtől, ha a papság, a nem evilági hatalmak földi képviselői vagy akár az ezotéria is megjelennek a szereplők között. Azonban egy ilyen szereplő hiánya csak most, az esszé írása közben vált számomra is nyilvánvalóvá, és ez a felismerés még így sem von le semmit a film értékéből.