Jött, látott, tovaszaladt.
Nyári zápor módjára egy kis fuvallat
Szívnek melengítője.

Eltűnt. Mint én a busztömegben.
Egyedül, színtelenül. Ember vagyok.
Csak egy, s nem több.

Suhanva Szeged városába, eltöprengve
Nézek ki az ablakon. Tél. Születésnapom.
Talán sorsom lényege?

Mit mondhatnék még. Itt most abba is
hagyom.
Vége.

Kevés a brand new tartalom a részemről ezt aláírom. De! Vannak brand régi szárnypróbálgatás bukásaim amiket szerencsére nem egész 0,86 másodperc alatt lehet felhelyezni... az oldalra. Csak semmi szexuál tartalom. No. Soha nem tudtam, még is mit kéne írnom? Hogy a Bolyai épületet Szegeden nyilvános budinak használom? Ja talán ez megteszi. Szóval az egyetem matekközpontjának az épületét nyilvános és ingyenes toy-toynak használom. Meleg van, nincs büdös és kedvesek az emberek ha kérek egy kis pöcepapírt. Kellemes kis "illemhely". Mély csönd következik mert nem tudom még mit kellene írnom. Talán ennyit és nem többet.

Hát jó, legyen így.

 

Aláírás: Csányi Viktor

 

Sötét volt már mikor kikerült az iskola falai közül. Erik szokásához híven most is gyalog indult haza és új barna cipőjének, amit a múlt héten vett, rendkívül örült, ebben járt mindennap. Fáradtan de jókedvvel haladt az úton. Agya üres volt, semmi gond nem terhelte. Nem érdekele semmi a világon. Vagy is úgy tett mintha semmi nem érdekelné. Valójában a világ minden problémájat meg akarta oldani egyes egyedül. Sokat gondolkozott azon, hogy ő a kiválasztott és megleli az élet mögöttes célját. Szentül hitte, hogy ő más mint a többi ember. Ő Erik. Szeretett esténként gyalog hazamenni hisz ilyenkor pihentette az elméjét.

Bővebben: Foszlány

Beköltözött életembe a szürkeség
Mint egy fátyol, rátelepedett lelkemre,
S szín nem jut be csak egy
A szürke.

Szürke a reggel fűszála
Mely egykor zöld színben pompázott
És sokadmagával vágott a tavasznak
De már csak ő van egyedül,
A szürke.

Bővebben: Szürke